2023. június 20. kedd

„…A Vihar-csúcs legmagasabb pontján kilátó állt. Zordon, jéghideg vasszerkezete, amelyet borostyándzsungel borított, még kísértetiesebbé tette az amúgy sem túl bizalomgerjesztő vidéket. A korláton vasból készült tábla hirdette a jobb napokat is látott építmény nevét és készítésének évét: Vashegyi Őrtorony, épült 2013. szeptember. A falu egyik legrégibb létesítményén álltak. A növénytakaró alól rozsdafoltok és kopott festéknyomok kandikáltak elő. Nem volt jellemző ez az elhanyagoltság a falura, ahol annyira törekedtek a szépségre és a harmóniára. »Mintha nem szívesen járnának ide, hogy karbantartsák a kilátót – gondolta Annie. – Nem is csoda…« De kísértet- és sárkánytanya ide vagy oda, a kilátás a falu tetejéről lenyűgözte őket. Annie és Aaron belefelejtkezett a panorámába, és időbe telt, amíg észrevették, hogy van a látványban valami különös.  A falu már-már valószínűtlenül élénk színekben pompázott, mintha csak feltekerték volna a képernyőn a színtelítettséget és a kontrasztot. Olyan volt, mintha az egész vidéket távcsővel néznék. Amire ránéztek, mintha közelebb jött volna, a részletek láthatóvá váltak. Olyan apró részletek is, amilyeneket ilyen távolságból szabad szemmel nem láthattak volna. Sőt, nemcsak látták, de érezték a tájat; mintha minden ők maguk lettek volna. Elképesztő volt!

Ebben a furcsa, szuperérzékeny állapotban, kiterjedt tudata Annie tekintetét a Bőség-folyó nyugati partjára vezérelte, az Őrtorony alatti területen fekvő Pitypang-rétre. A láthatatlan zoom ekkor felnagyította a rét egy kör alakú foltját, és amit a szeme elé tárt, attól földbe gyökerezett a lány lába. Kilenc őz sorakozott a réten szabályos köralakban; bakok, suták, gidák vegyesen. Hihetetlen, hogy ilyen távolságból is tisztán látta, hogy melyiknek van agancsa és melyiknek nincs! Az állatok a kör közepe felé néztek, ahol egy hatalmas, gyönyörű dámszarvasbika és nőstény párja állt. Maga sem értette, honnan is tudta, hogy dámszarvasok, hiszen nem sokat konyított a szarvasokhoz. De akkor és ott egyszerűen tudta. A vörhenyesbarna, lapátagancsú állatok bundáján a fehér pöttyök szinte világítottak. Annie megbabonázva nézte az egészségtől duzzadó, büszke testtartású állatcsapatot. Mit csinálnak ott így együtt?! Megbökdöste Aaront. Ő is elképedve nézte a különös állatkonferenciát. Merthogy tanácskoztak valamiről, ez volt az első gondolata…”